Nem tudom hol kezdjem, ezért inkább folytatom. Ma csak egyig melóztam; egyedül voltam, szervíz déj volt, ami annyit jelent, hogy be kell kopogni az arcokhoz, akik épp itt "nyaralnak", hogy szükségük van e valamire, elvigyem e a szemetet, kell e vécépapír, ilyesmi... Újraértelmeztem a káosz fogalmát, amikor bekanyarodtam az egyik apartmanhoz, mert azt írta a papír, hogy oda kell mennem... Hát, gyerekek... A lakás előtt az egész füves terület tele volt kidurrant lufik maradványaival, csipsszel (a csipsz darabkák sehonnan sem hiányozhatnak) és egyéb dolgok maradványaival, amik a FUN kategóriába tartoznak. A képhez hozzátartozott még legalább 6 vagy 7 gyerek, rollerrel, vagy anélkül, de mindenképpen mozgásban, pár tébláboló felnőtt, akik elnéző mosollyal nyugtázták a káoszt. A lakás előtt székek, a székek körül csikkek. Majdnem röhögőgörcsöt kaptam, amikor megálltam az egyik arc mellett és közölte, hogy az ikrek ott ni, igazi ördögfiókák. Még bele se gondoltam, hogy nekem be kell mennem a lakásba és KITAKARÍTANI, amikor odajött egy nő, hogy adjam oda neki a porszívót, ő kiporszívóz, mert elég gáz, ami odabent van, plusz a kezembe nyomott pár lepedőt, meg huzatot, hogy hozzak helyettük tisztát. Nem mertem levegőt venni és megpróbáltam nem belegondolni, hogy mi lehet a lepedőkön. A lakásba végül nem kellett bemennem, huh.
Egy után hazamentem, ettem valami íztelen kaját, aztán elindultam mineheadbe, hogy bankszámlát csináltassak. ÉN. EGYEDÜL. Mondtam már, hogy itt angolul beszélnek az emberek? :) Na igen.Sikerült megcsináltatnom a bankszámlát, sőt mindent értettem, amit a csávó beszélt, pedig nem is próbált úgy beszélni, mint egy szellemifogyatékossal, még azután sem, hogy odaadtam neki a személyimet, amin egyértelműen az áll, hogy magyar vagyok. Hízelgő. Itt mindenki aranyos, tök mindegy hova megy be az ember. A thank you-t meg a bye-t mindenki ötször magasabb, éneklő hangon mondja. A köszönés pedig általában cheers, vagy allright, vagy howareyou. Persze, a howareyou-ra nem kell válaszolni, max annyit, hogy allright és továbbmenni.
Minehead asszem egy kisváros, de lehet, hogy falu, nem tudom,de annyi biztos, hogy semmiképp sem hasonlít egyik magyarországi kisvárosra, vagy falura sem. Ma például láttam két ötven év körüli transzvesztitát. Sétálgattak a főutcán. Az egyik gótikusan volt öltözve, a másik rózsaszín melegítőben volt.
Tegnap voltunk Tauntonban, ami egy nagyobb város. Én nem vagyok az a soppingolós leány, de amit ott láttam, azon bepisiltem... Akkora turkálóban voltunk, mint otthon egy kisebb tesco és mindent meg akartam venni, annyira jó cuccok voltak. DE MINDEN VOLT! Nem csak ruha, MINDEN. A cipőktől a könyveken át a konyhai felszerelésig, minden. Nem is turkáló volt, mert nem használt cuccok voltak, hanem egy outlet szerű bolt, ahol a legdrágább, legmárkásabb dolgokat az eredeti ár töredékéért lehetett megvenni. Bekattanás.
Fáj a szívem,mert a fizetésig nem nagyon tudok költeni és utána is mértékkel kell lennem, mert most csak egy hetit fogok megkapni.
Amúgy a butlins a janka szerint olyan, mint siófok és kicsit igaza is van. Megy a népbutítás, de én leszarom, mert a meló nem szar, a fizetés király és tök sok lehetőségem van kimozdulni, mindenhova megy busz és nem is olyan drága (persze attól függ, melyik társasággal utazol).
Na, majd még írok, videót vágni nemtom mikor lesz időm, de ilyen-olyan töredékeket fogok fölrakni.
Ja, és két napja huszonöt-huszonhét fokok vannak, majd megrohadok a munkaruhában, aminek a nadrág része fröccsöntött műanyagnak hat ebben az időben...
