Hello, ma szabadnapom volt, de nem sikerült semmi értelmeset csinálni, azon kívül, hogy elintéztük az NI numberes találkozó időpontját. Nem is mi, hanem a Gábor, úgyhogy mindegy. Két hét múlva ilyenkor már lesz angol egészségbiztim. Az milyen! Most már beeshetek kocsik alá, nyakam törhetem, ilyesmi.
Itt minden király, a hátam lángol, a porszívóm mindig szétesik, szóval kábé olyan problémáim vannak, mint egy ötven körüli háztartásbelinek, de engem ez nem lomboz le!
Kiderült ugyan, hogy valszeg nem kell túl sok ember ide novemberben, ezért nem hosszabbítják meg mindenkinek a szerződését... HAHA! A büdös kurva anyád euwork a fél éveddel! Hazudni már gyönyörűen tudtok, lássam hogy megy a pénz visszaadása, amit ki kellett pengetni ezért az egy hónapos kalandért! Patkányok.
A lényeg, hogy nem keseredek el, mert, ha nem hosszabbítanak (ami esélyes, mert frissek vagyunk és inkább a régieket tartják meg), húzok londonba és jó lesz. Haza nincs kedvem menni valahogy... A kilátástalanságba. Plusz olvasom a híreket és áldom az eget, hogy nem kell ott lennem!
Persze baromira hiányzik mindenki.... DE! Tegnap végre föltöltöttem a SIM kártyám, úgyhogy telefonálgathatok bele a nagyvilágba, olcsón. Megoldottuk, hogy olcsó legyen hazatelefonálni.

A virágot Algernonnak-ot olvasom. Már régebben olvastam egyszer, de nem nagyon emlékeztem rá, így elkezdtem újra.
Meg megvettem az Ákosnak az Amerikai Psychot angolul és beleolvastam... háát... kemény menet lesz, Ákos, az tuti! Hehe.

Na