2011. október 12., szerda

Hello, ma szabadnapom volt, de nem sikerült semmi értelmeset csinálni, azon kívül, hogy elintéztük az NI numberes találkozó időpontját. Nem is mi, hanem a Gábor, úgyhogy mindegy. Két hét múlva ilyenkor már lesz angol egészségbiztim. Az milyen! Most már beeshetek kocsik alá, nyakam törhetem, ilyesmi.
Itt minden király, a hátam lángol, a porszívóm mindig szétesik, szóval kábé olyan problémáim vannak, mint egy ötven körüli háztartásbelinek, de engem ez nem lomboz le!
Kiderült ugyan, hogy valszeg nem kell túl sok ember ide novemberben, ezért nem hosszabbítják meg mindenkinek a szerződését... HAHA! A büdös kurva anyád euwork a fél éveddel! Hazudni már gyönyörűen tudtok, lássam hogy megy a pénz visszaadása, amit ki kellett pengetni ezért az egy hónapos kalandért! Patkányok.
A lényeg, hogy nem keseredek el, mert, ha nem hosszabbítanak (ami esélyes, mert frissek vagyunk és inkább a régieket tartják meg), húzok londonba és jó lesz. Haza nincs kedvem menni valahogy... A kilátástalanságba. Plusz olvasom a híreket és áldom az eget, hogy nem kell ott lennem!
Persze baromira hiányzik mindenki.... DE! Tegnap végre föltöltöttem a SIM kártyám, úgyhogy telefonálgathatok bele a nagyvilágba, olcsón. Megoldottuk, hogy olcsó legyen hazatelefonálni.

A virágot Algernonnak-ot olvasom. Már régebben olvastam egyszer, de nem nagyon emlékeztem rá, így elkezdtem újra.
Meg megvettem az Ákosnak az Amerikai Psychot angolul és beleolvastam... háát... kemény menet lesz, Ákos, az tuti! Hehe.

Na

2011. október 1., szombat


oi.

itt minden rendben van, főleg, hogy egész hétvégén szabad vagyok. juhéj! adult weekend van, amit mindenki úgy emlegetett, mintha maga az ördög szállna föl a pokol tüzéből több száz részeg brit képében. eléggé kész van mindenki tegnap délután óta, ez tény, de azt azért meg kell hagyni, hogy rosszabbra számítottam. tele van a butlins tehénfejő lányokkal, kalózokkal és bohócokkal. beöltözés rulez. isten tartsa meg jó szokásukat, nem igaz?
itt nagyon meleg van még mindig, de legalább nem kell dolgoznom, hahahahahahahhahaha!
tegnap dumáltam az IRISH PUBBAN egy SKÓTTAL meg egy ANGOLLAL. az milyen...
nemzetközi kapcsolatok.vagyis angolszász. megtanítottak hogy kell kiejteni a szavakat skótul. ha így haladok megtanulok még véletlenül ezer akcentust, lévén, hogy a főnököm meg az egyik munkatársam walesi, az is menni fog...

áh, most nincs kedvem blogot írni.


2011. szeptember 29., csütörtök

olrájt

Nem tudom hol kezdjem, ezért inkább folytatom. Ma csak egyig melóztam; egyedül voltam, szervíz déj volt, ami annyit jelent, hogy be kell kopogni az arcokhoz, akik épp itt "nyaralnak", hogy szükségük van e valamire, elvigyem e a szemetet, kell e vécépapír, ilyesmi... Újraértelmeztem a káosz fogalmát, amikor bekanyarodtam az egyik apartmanhoz, mert azt írta a papír, hogy oda kell mennem... Hát, gyerekek... A lakás előtt az egész füves terület tele volt kidurrant lufik maradványaival, csipsszel (a csipsz darabkák sehonnan sem hiányozhatnak) és egyéb dolgok maradványaival, amik a FUN kategóriába tartoznak. A képhez hozzátartozott még legalább 6 vagy 7 gyerek, rollerrel, vagy anélkül, de mindenképpen mozgásban, pár tébláboló felnőtt, akik elnéző mosollyal nyugtázták a káoszt. A lakás előtt székek, a székek körül csikkek. Majdnem röhögőgörcsöt kaptam, amikor megálltam az egyik arc mellett és közölte, hogy az ikrek ott ni, igazi ördögfiókák. Még bele se gondoltam, hogy nekem be kell mennem a lakásba és KITAKARÍTANI, amikor odajött egy nő, hogy adjam oda neki a porszívót, ő kiporszívóz, mert elég gáz, ami odabent van, plusz a kezembe nyomott pár lepedőt, meg huzatot, hogy hozzak helyettük tisztát. Nem mertem levegőt venni és megpróbáltam nem belegondolni, hogy mi lehet a lepedőkön. A lakásba végül nem kellett bemennem, huh.
Egy után hazamentem, ettem valami íztelen kaját, aztán elindultam mineheadbe, hogy bankszámlát csináltassak. ÉN. EGYEDÜL. Mondtam már, hogy itt angolul beszélnek az emberek? :) Na igen.Sikerült megcsináltatnom a bankszámlát, sőt mindent értettem, amit a csávó beszélt, pedig nem is próbált úgy beszélni, mint egy szellemifogyatékossal, még azután sem, hogy odaadtam neki a személyimet, amin egyértelműen az áll, hogy magyar vagyok. Hízelgő. Itt mindenki aranyos, tök mindegy hova megy be az ember. A thank you-t meg a bye-t mindenki ötször magasabb, éneklő hangon mondja. A köszönés pedig általában cheers, vagy allright, vagy howareyou. Persze, a howareyou-ra nem kell válaszolni, max annyit, hogy allright és továbbmenni.
Minehead asszem egy kisváros, de lehet, hogy falu, nem tudom,de annyi biztos, hogy semmiképp sem hasonlít egyik magyarországi kisvárosra, vagy falura sem. Ma például láttam két ötven év körüli transzvesztitát. Sétálgattak a főutcán. Az egyik gótikusan volt öltözve, a másik rózsaszín melegítőben volt.
Tegnap voltunk Tauntonban, ami egy nagyobb város. Én nem vagyok az a soppingolós leány, de amit ott láttam, azon bepisiltem... Akkora turkálóban voltunk, mint otthon egy kisebb tesco és mindent meg akartam venni, annyira jó cuccok voltak. DE MINDEN VOLT! Nem csak ruha, MINDEN. A cipőktől a könyveken át a konyhai felszerelésig, minden. Nem is turkáló volt, mert nem használt cuccok voltak, hanem egy outlet szerű bolt, ahol a legdrágább, legmárkásabb dolgokat az eredeti ár töredékéért lehetett megvenni. Bekattanás.
Fáj a szívem,mert a fizetésig nem nagyon tudok költeni és utána is mértékkel kell lennem, mert most csak egy hetit fogok megkapni.
Amúgy a butlins a janka szerint olyan, mint siófok és kicsit igaza is van. Megy a népbutítás, de én leszarom, mert a meló nem szar, a fizetés király és tök sok lehetőségem van kimozdulni, mindenhova megy busz és nem is olyan drága (persze attól függ, melyik társasággal utazol).

Na, majd még írok, videót vágni nemtom mikor lesz időm, de ilyen-olyan töredékeket fogok fölrakni.

Ja, és két napja huszonöt-huszonhét fokok vannak, majd megrohadok a munkaruhában, aminek a nadrág része fröccsöntött műanyagnak hat ebben az időben...

2011. szeptember 22., csütörtök

Megérkeztünk. Több mint 12 óra és 50 font kellett hozzá, de itt vagyunk a Butlinsban. Kaptunk ruhát (gyönyörű), meg kis kártyácskát, amivel be tudunk jönni a helyre. Semmire nincs időm, még ki se tudtam normálisan pakolni. Egytől lesz valami hülyéskedés ötig, aztán megnézzük a tengert meg mineheadet. Remélem lesz még energym, már most lefeküdnék aludni. Az angolok kurva kedves emberek és szerintem nem szar a kaja. Meg kell sózni. Nagyon megy itt a csipsz, tényleg. Folyamatosan mindenki ecetes csipszet eszik.
Anglia nagyon nagyon gyönyörű hely, nagyon sokat buszoztunk, úgyhogy volt mit látni... Nem bírtam betelni. Minden zöld és picike, zegzugos, a falvak tiszták, a pubok rohadt szépek és mindegyik valami INN. A sör finom. Majd megkóstolok csomót. Csináltam sok videót, de képet még alig... Semmire nincs időm. Na ezt meg tegnap írtam a buszon a végkimerülés szélén:

Ecet szag van, mert egy olyan buszon ülök, ami épp Bristolból tart Tauntonba és előttem, meg mögöttem is ecetes csipszet esznek. Alig 12 órája tartózkodom angliában, de nagyon sok mindent megtudtam már az angolok kedvelt szokásairól. Imádják az eceteskkrumplit, illetve a krumplit és az ecetet külön-külön is. Lehet, hogy mást nem is tudtam meg... Szeretnek egyedül üldögélni pubokban és sörözni, vagy eceteskrumplit enni. A legjobb bennük, hogy tényleg annyira kedvesek és visszafogottak másokkal, már szinte imádom őket ezért és én is ilyenné szeretnék lenni. Most mentünk el egy baricsorda mellett és mivel épp írok, nem sikerült lefényképeznem őket. De most már sikerült. Messziről és buszról és videofelvétel, de legalább bari. Azt hiszem ennek a videomnak blur lesz a zenéje. Teheneket is láttam és minden olyan gyönyörű zöld. Azt hittem, hogy ennyire nem lesz durván zöld minden és DE. Imádom ezt a helyet, pedig ma már sokat szenvedtünk. A barik nagyon aranyosan fekszenek a fűben én meg nagyon fáradt vagyok és elfogyott az összes türelmem. Igen, idegbeteg voltam nemrég,de már átvette a helyét a végtelen és mindent átitató fáradtság, ami ellen most már semmi más nem használ csak az alvás.

2011. szeptember 16., péntek

Okok és kemények

Sikerült nyitnom még egy ezredik blogot is, mintha nem lenne elég...
Természetesen meg tudom magyarázni, sőt, nagyon is jó okom van rá, hogy így cselekedtem!
Az történt ugyanis, hogy sikeresen megkaptam egy angliai melót huszonvalahány másik emberrel együtt. A munka Mineheadben lesz, a Butlins nevű szórakoztató komplexumban. Olvastam itten a neten sok jót meg rosszat is, de én ezzel úgy vagyok, mint a filmekkel; majd én eldöntöm, hogy nekem tetszik e. De nem? De.
Minden nagyon gyorsan történt, ugyanis 13-án, kedden volt a második körös interjú, ahol egy ennivaló, meleg lengyel fiúval kellett angolul zöld ágra vergődni, aztán egy másik szobában egy nagyon brit csajjal. Na, én ott kicsit leizzadtam, mert többször is megpróbálta birtokba venni az agyamat a leblokkolós pánik, de sikerült kiűznöm és ezek szerint nem is szerepeltem olyan gázul. Isteni, nem? A pánik nem azért tört rám, mert nem értettem, amit kérdez, hanem azért mert voltak olyan kérdések, amikre csak a teljes agymosáson átesett robotok tudnák megadni az előre legépelt és bemagolt választ, de lévén, hogy én nem vagyok a fent említett faj példánya, ezért nehezen jöttek a gondolatok és hirtelen magyarul sem tudtam volna válaszolni. Egy idő után rájöttem a csaj reakcióiból, hogy ő is tisztában van vele, mennyire nem emberközeliek a felírt kérdések és csak azt szerette volna tudni, hogy képes vagyok e egy összetett mondatot megérteni és válaszolni rá. Angolul, persze.
Bár ma hallgattam fél füllel a valóvilágot és azt kellett tapasztalnom, hogy az ott szereplő emberek a saját anyanyelvükön sem képesek ezt az összetett és embert próbáló feladatot végrehajtani.
De ne kalandozzunk el ennyire!
Ma volt a szerződéskötés, nagyon örültem, mikor délelőtt elintéztem az angol font dolgot, mert még sose volt a kezemben angol font. Mindegyiken A néni van, nem túl fantáziadús, hehe.
Aztán fölhívott az Erik, az egyik srác, aki szintén jön ki melózni és mondta, hogy akkor foglaljunk repjegyet, mert beszéltük, hogy együtt megyünk (ráadásul én még nem repültem, úgyhogy be leszek szarva rendesen, mondanom se kell...). Estefelé kisebb-nagyobb bonyodalmak közepette sikerült is lefoglalni, úgy, hogy egy nappal előbb megyünk, mint, ahogy kéne, de szerintünk ezzel semmi gond nem lesz. Reméljük a legjobbakat.
Bristolba kell eljutnunk onnan már csak egy köpés Minehead, srácok! Ne tudjátok meg, mennyire örülök, hogy láthatom a skins helyszíneit. Újra 13 éves vagyok! Juhu!

Drukkoljatok, hogy bírjam, elég kemény lesz elsőre, az tuti.